Telt ház az Ötórai teán

DSCF0869A dombóvári Művelődési Házban 2015. január 12-én az Ötórai tea beszélgetéssorozat vendége Fazekas Gáspár iskolaigazgató, testnevelő tanár, atlétaedző volt, aki évtizedek óta meghatározó egyénisége Dombóvár és környéke sportéletének, és egyben számtalan kitüntetés tulajdonosa. Többek között átvehette a Diákokért Emlékplakettet, a Magyar Atlétikai Utánpótlásért plakettet, Tolna Megye Legjobb Edzője díjat. Legutóbb pedig ő kapta meg elsőként a Magyar Atlétikai Szövetség által alapított Verbőczi József-díjat. A felsorolhatatlanul sok elismerést annak a fáradhatatlan, minőségi szakmai munkának köszönheti, amelyet évtizedek óta végez, és amely számtalan sikeres eredményt is hozott. Az egyik legutóbbi büszkeség ezek közül a 2014. augusztus 25-én Nanjingban megrendezett Ifjúsági Olimpia, ahol tanítványa, Tóth Lili Anna 2000 méteres akadályfutásban a harmadik helyet szerezte meg.

A beszélgetést Markovits Magdolna egy ismert Goethe-idézettel indította, amely így szól: „..a gyermekeknek két dolgot kell adnunk: gyökereket és szárnyakat.” Ezek után arra kérte Fazekas Gáspárt, hogy beszéljen származásáról, gyökereiről, hiszen köztudott, hogy ősei nehéz sorsú bukovinai székelyemberek voltak. A válaszból megtudtuk, hogy szülei tizenévesek voltak, amikor 1941-ben megkezdődött a székelyek hazatelepítése Bukovinából, és mivel ők is Istensegítsen illetve Hadikfalván születtek, átélték a többhetes utazás,és megaláztatás valamennyi gyötrelmét. Először Bácskában, majd 1944-ben Zalába telepítették le a többgyerekes családokat, majd onnan a háború után Tevelre kerültek. Szülei itt kötöttek később házasságot, ő is itt született, és itt végezte alsóbb iskoláit is. Majd a dombóvári, akkor még, Gőgös Ignác Gimnáziumban érettségizett 1972-ben.

Ezek után sok-sok vargabetű következett, míg eljutott a dombóvári atlétikai szakosztályig. Volt képesítés nélküli művelődésiház-vezető Tevelen, közben elvégezte a szombathelyi főiskolán a népművelés-könyvtár szakot, majd képesítés nélküli tanár lett Dalmandon, ahol már atlétikai edzőként is dolgozott. Közben elvégezte a testnevelő tanári szakot is, sőt ezek után a Testnevelési Főiskolán edzői és sportszervezés-vezetésből szerzett diplomát. Azóta is folyamatosan képzi magát, hogy tanítványait a legújabb és legjobb módszerekkel edzhesse.

Dalmandról került be Dombóvárra 1978-ban a Városi Sportiskolába, ahová magával hozta korábbi tanítványait, akikkel az első sikereit elérte. Később testnevelő tanárként dolgozott a Zrínyi Ilona Általános Iskolában, a szakmunkásképzőben és rövid ideig a Megyei Sporthivatalnál volt alkalmazásban. 2007-től igazgatója a kaposszekcsői Általános Iskolának.

Valamennyi munkahelye mellett végig edzősködött, majd sorra jöttek a jobbnál jobb eredmények.

A beszélgetés második felében a volt és jelenlegi tanítványokról esett szó. Sikerekről, eredményekről, versenyemlékekről. Az első gyöngyszemről, Banai Róbertről, majd Gergely Zoltánról, Zerényi Jenőről, Beke Zsanettről, Szabó Tündéről, a korábban említett Tóth Lili Annáról és a többiekről. Legtöbbjükből országos hírű és rangú sportoló vált.

Majd munkáról, edzéstáborokról és a versenyekről is szó került. Természetesen a kiváló edző fejből sorolta az idő- és versenyeredményeket, amelyeket a hallgatóság néha tapssal is jutalmazott. Ezek után természetszerűen adódott a következő kérdés, hogy tud-e valamit a régi tanítványokról, tartja-e velük valamilyen formában a kapcsolatot? A válasz kétpólusú volt, mert van, akikről folyamatosan érkeznek hírek, néha személyes találkozásokra is sor kerül, de sokan eltűntek az időben. Fazekas Gáspár azonban kifejtette, hogy valójában nem is a sporteredmények a fontosak, hanem az, hogy megelégedett, boldog emberek lesznek-e a keze közül kikerülő tanítványok, mert számára ez a megnyugtató és fontos!!

Az atlétika mellett a másik hivatásáról, az iskolai oktatásról is szó került. Fazekas Gáspár elmondta, hogy 2007 óta áll egy maroknyi tantestület élén, Kaposszekcsőn. Szeret ott lenni, és valódi igényes, közösségi munka, amit ott végeznek.

A beszélgetés utolsó felében magánéleti kérdésekről beszélgettek. Fazekas Gáspár elmondta, hogy életének legfontosabb része a családja, ezt követően természetesen a munka, az atlétika és a barátai. Kiderült, hogy ebben a hónapban voltak feleségével, akibe diákként szeretett bele, 40 éves házasok. Ebből a házasságból született fia, Gábor, aki sok segítséget nyújt munkájához is.

Nyíltan beszélt, még ifjú korában felfedezett, de csak most jelentkező, szívbetegségéről is.

Szerencsére megnyugtatta a hallgatóságot, hogy ez nem akadályozza mindennapi munkájában, de ő sajnos kevesebbet focizhat és teniszezhet.

Nem titkolta, hogy átélt pillanatokban hajlamos arra, hogy megrendüljön, elérzékenyüljön.

Ez a mélyen emberi megnyilvánulása, amely a profi sportban egyáltalán nem jellemző, a nanjingi Ifjúsági Olimpián még a körülötte álló kínaiakat is meghatotta, ezért vastapssal fejezték ki szimpátiájukat a magyar sportember iránt.

Jó volt hallani, hogy a kiváló edző tudatosan gondoskodik saját utódlásáról is. Örömmel dolgozik együtt Halmainé Horváth Katával, aki többek között egyike azoknak, akik átvehetik tőle majd a stafétabotot, de visszavárja Dombóvárra Beke Zsanettet, aki most végzi a sportedzői szakot.

A beszélgetés végén pár fényképet vetített családjáról, tanítványairól, életének nevezetes pillanatairól Fazekas Gáspár, ugyanazzal a jóízű mesélőkedvvel, amely egész este jellemezte őt.

Markovits Magdolna további sikereket, jó egészséget kívánt a sportvezetőnek, és azt, hogy sikerüljön időt szakítania egyszer arra, hogy meglátogassa ősei földjét, Erdélyt és Bukovinát!

A nagyszámú közönség, amelyet volt és jelenlegi tanítványok, szülők, kollégák, barátok, tisztelői és ismerősei alkottak, hosszan megtapsolták őt, többen gratuláltak neki, és barátilag megölelgetették. A kellemes hangulatú bő egy órás beszélgetés végén azzal az érzéssel búcsúzott mindenki, hogy egy rokonszenves, érzékeny, szakmáját szerető és értő embert ismerhetett meg Fazekas Gáspárban.