Ötórai tea – Beszélgetés Varga Gábor szobrász, keramikussal

DSCF0543December 1-jén az Ötórai tea beszélgetéssorozat vendége volt a Dombóváron élő és alkotó Varga Gábor szobrászművész, aki a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével kitüntetett művész, nem utolsó sorban Cegléd város Pro Urbe Díjának és Jászdózsa település díszpolgári címének birtokosa is.

A művész egyedi, megjelenésével – nagy kalapjával, ősz szakállával, bő kabátjaival – már évek óta színfoltja városunknak. Markovits Magdolna, a beszélgetéssorozat vezetője elmondta, hogy járt a művész JAM csarnokban található műhelyében, amely különleges, sajátos hangulatával elvarázsolja az odaérkezőket, és amelybe tökéletesen beleillik az alkotóművész. Innen indulva már természetes is volt, hogy csak Varga Gábor munkásságáról, személyiségéről, közérzetéről és jövőjéről folyt a társalgás.

A közel 40 éve alkotó művész Mezőtúron született, ahol, a meleg családi fészek nemcsak biztonságot, hanem kellő támogatást is adott  tehetsége megmutatásának, első szárnypróbálgatásainak. Innen került a fővárosba, ahol művészeti iskoláit végezte, és elindult a pályáján is. Művészi fejlődésének állomásairól, hosszan, nagy lelkesedéssel, és talán nosztalgiával is, mesélt az alkotó. Különösen a Cegléden töltött éveknél időztek el hosszan, hiszen mint a jelenlévők megtudhatták, kétszer is visszatért a településre, ahol önálló műtermében dolgozhatott, és számtalan alkotásával hagyott nyomot a város életében. Amire talán a legbüszkébb, a dór fejezetű pirogránittal burkolt emlékoszlop, amely a város templomkertjében található, és amely annak emlékére készült, hogy a ceglédi polgárok küldöttségbe mentek Kossuth Lajoshoz Turinba.

Szó került a fóti, a kecskeméti alkotóévekről is.

Szinte követhetetlenül sok alkotást, azok helyszínét említette Varga Gábor alkotó, aki nyilvánvalóan kedvelt, és sokat foglalkoztatott szobrásza volt az elmúlt évtizedeknek. Alkotásaiból képeket is vetítettek a beszélgetés alatt, amelyekhez  kommentárt a művész fűzött. Talán a figurális, a magyar történelemhez köthető alkotásai a legismertebbek. Csak párat az említettek közül: a kiskörei, a tiszatenyői és a mágocsi Szent István szobor, a fóti Vörösmarty-szobor, a balatonszabadi Batthyány-szobor, a Kovásznán álló Márton Áron-szobor, a detki Wass Albert-szobor stb.

Természetesen számtalan szimbolikus mű is őrzi a művész nevét, amelyek szintén „előkerültek” a beszélgetésben: ilyen a jászárokszállási 56-os emlékmű, a szolnoki Tiszavirág nevű gyalogos-kerékpáros hídnál felállított Kérészek násztánca című nagyméretű szobra, a detki Időkapu vagy a Mágocson látható Kitelepítettek emlékműve, amelyet az elhurcoltak, kitelepítettek és áttelepítettek emlékére készített 2007-ben.

Azt is megtudtuk az életmű felidézésekor, hogy nemcsak témában, formában, anyagában végtelen számú alkotás jellemzi Varga Gábor életútját, hanem földrajzilag is bejárható általuk szinte egész Európa. Erdély, Lengyelország, Ausztria, Vajdaság, Olaszország, Németország számtalan városa, települése őrzi a művész kezemunkáját.

Természetesen a beszélgetésből a dombóvári közel 10 év történései sem maradtak ki. 2005 nyarán költözött városunkba feleségével együtt, aki mára szintén alkotó művésszé lett.

A kezdeti évek itt is jól indultak, de úgy érzi ma méltatlanul mellőzött lett a városban, szinte innen nem is kap megrendeléseket. A Mindszenty-év alkalmából elkészített szobra, amely Mindszenty József bíboros hercegprímást ábrázolja, még ma sem került tervezett helyére, és ott áll a művelődési házban.

A jelenlévő hallgatóság azonban jó érzéssel idézhette fel Varga Gáborral együtt dombóvári alkotásainak sorát, hiszen a várost járva számtalan helyen találkozunk munkáival. Ilyenek például a Szent István átadja az Intelmeket Szent Imre hercegnek kompozíciója, amely  a kertvárosi templom falán látható, vagy a korábban a művelődési ház előtt álló Álmodozók nevű szobra, amely olyan sérüléseket szenvedett, hogy el kellett vinni. A művet a Városszépítő és Városvédő Egyesület tagjai, a múzeum munkatársai vették gondozásukba, és az újra épen várja a látogatókat a múzeum parkjában.

Beszéltek Petőfi Sándor szobráról, amely Újdombóvár központjában, a róla elnevezett téren látható, és amelyet szintén többször megrongáltak már.

Városunk büszkesége az 1849-es vértanúk emlékműve a Szabadság úton 2006 óta áll. A tizenhárom aradi vértanú portrédomborműve egy-egy hasáb alakú oszlopra van helyezve, ezzel is utalva egymás utáni kivégzésükre, majd Batthyány Lajos mellszobra zárja a sort.

Az Ivanich Üzletház kapualjában látható Panteon kisplasztikái Dombóvár híres szülötteinek állít emléket. Ennek tervezett folytatása is elmaradt.

Még több helyen is találkozhatunk a művész munkáival, többek közt Karászi Imre szikvízüzemének udvarán két alkotását is megcsodálhatnak az odaérkezők.