“Az a székely Ambrus…”

Baráti találkozónak indult, szinte életmű-bemutató kiállításként valósult meg az az emlékest, melyet Ambrus Sándor családtagjai, a dombóvári Székelykör és a dombóvári Művelődési Ház munkatársai szerveztek a szobrászművész halálának 5. évfordulójára, április 11-ére a kultúra otthonába.

A segítségével épített kemencében sütött kenyérhez a dúzsi Lehmann család nem csak bort kínált, hanem Mester László „Pintyő”-vel kiegészülve Maraszin Mónikának zenei kíséretet is biztosított a kedvenc dalok elénekléséhez. Dr. Nagy Miklós elszavalta a művész hitvallását jelentő Viszonylag című Szilágyi Domokos verset, Friedrich László, bajai rajztanár a tanár-diák kapcsolaton sokszorosan túlmutató mester-tanítvány viszony értékeiről beszélt. A költészet zeneisége mellett a muzsikát Ambrus Sára fuvolajátéka, a régi székely és egyházi Himnusz eléneklése pedig az együttes élményt képviselte.

„Akiket Sándor is szívesen látna” a késő esti órákig emlékeztek meg a személyes és művészi értékekről 32 grafika, 38 szobor és kisplasztika, sok személyes tárgy, valamint 6 fotó körbejárása mellett, melyek egy héten át voltak megtekinthetők a dombóvári Művelődési Ház Előterében és Kávézó-különtermében.

„Őszinteség, megismerés, alázat, játék, mesterség, önérzet – ezek a legfontosabb fogalmak Ambrus Sándor életében és munkásságában.” – olvashattuk ki nem csak egy 2006-ban róla készült írásból, hanem a mostani kiállításból is. Szilágyi Domokos szavaival: „a világ léptéke a lélek … a lélek léptéke a munka”.

Sándor sokat dolgozott…